Olasz recept keresés közben gyakran találkozhatunk a caponatával – ez a szicíliai padlizsánragu igazi mediterrán különlegesség. Nemcsak a hozzávalók, de a mögötte rejlő történetek is azt az olaszos életérzést idézik, amit mindannyian szeretünk: nyári esték, közös vacsorák, barátok és egy pohár bor. A caponata számomra sokkal több, mint egy étel – egy élmény, amit újra és újra át akarok élni.
Nyolc éve szerveztük meg az első olyan hetünket Olaszországban, amikor a gasztronómia mellett a tudatosság is főszerepet kapott: egy vegán tematikus hét, ahol egymás után két turnusban főztünk, ettünk, utaztunk, és tanultunk együtt. Volt olyan év is, hogy három egymást követő héten át tartottuk a kurzusokat – és én bizony hetekig nem ettem húst.
És mégis, nem hiányzott. Annyi szín, textúra, illat és kreativitás van az olasz zöldséges ételekben, hogy az ember egy pillanatig sem érzi magát megfosztva semmitől. A caponata pedig az egyik kedvencem lett ezek közül. Melegen is jó, de hidegen talán még jobb – sőt, másnap, amikor az ízek igazán összeérnek, akkor válik mennyeivé.
A caponata az egyik legjobb példa arra, hogy az olasz konyha a legegyszerűbb hozzávalókból is tud varázsolni. A padlizsán, a paradicsom, az olívabogyó és a kapribogyó együtt alkotnak egy különleges, édes-savanykás egyensúlyt, ami meglepő és mégis otthonos. Melegen is jó, de igazán akkor lesz különleges, amikor másnap újra elővesszük – és az ízek már összeértek.
Az egyik legnagyobb előnye, hogy szezonálisan is könnyen alakítható, ráadásul vegán is. Így nemcsak egészséges, hanem környezettudatos választás is.
A caponata egyik titka a jó alapanyagok mellett a türelem és az odafigyelés. Ez az olasz recept akkor lesz igazán finom, ha minden zöldség megkapja a maga kis figyelmet és időt – külön-külön, majd együtt is.
Első lépésként a padlizsánt mossuk meg, majd vágjuk kb. 1–1,5 cm-es kockákra. Egy serpenyőben hevítsünk bő olajat, és süssük meg a padlizsánt szép aranybarnára, míg minden oldala kissé megpirul. Ez különösen fontos, mert így nem lesz szivacsos az állaga, hanem finoman karamellizált, mégis puha marad. A megsült padlizsánkockákat szűrőkanállal szedjük ki, és itassuk le róla a felesleges olajat papírtörlőn.
Ezután jöhet a hagyma. A lilahagymát hámozzuk meg, és vágjuk félkarikákra. Egy kevés olívaolajon kezdjük el párolni közepes lángon, míg üveges nem lesz. Közben vágjuk finomra a zellerszárat is, amit hozzáadunk a hagymához, és pár percig együtt pároljuk őket. Ezalatt a paradicsomokat is előkészíthetjük: ha van időnk, akár meg is hámozhatjuk őket, de frissen apróra vágva is kiválóan működik.
Ha a hagyma és a zeller kissé megpuhult, adjuk hozzá a feldarabolt paradicsomot, majd mehet bele a fekete olívabogyó, a kapribogyó, a cukor és a borecet is. Ezek együtt adják meg azt a tipikus édes-savanykás ízvilágot, amitől a caponata igazán egyedi lesz. Főzzük az egészet kb. 10–15 percig, hogy a paradicsom kissé szétfőjön, és az ízek összeérjenek.
Ekkor jöhet vissza a főszereplő, a sült padlizsán. Óvatosan keverjük hozzá a zöldséges alaphoz, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és hagyjuk még kb. 5 percig együtt főni. A cél itt már nem az, hogy tovább puhuljon, hanem hogy az ízek szépen összeérjenek.
Tipp: A caponata melegen is finom, de igazán másnapra lesz tökéletes, amikor az ízek összeérnek. Hűtőben eláll 2–3 napig, és minden újramelegítéssel csak még finomabbá válik.
Ez a szicíliai ragu remekül működik előételként pirítóson, friss bazsalikommal, de akár köretként is tálalhatjuk grillezett halak vagy sajtok mellé. Ha pedig egy könnyű nyári vacsorára vágyunk, magában is tökéletes.
Tipp: Egy pohár chianti vagy nero d’avola tökéletes kísérője lehet.
Ez a recept a Toszkána Szerelmesei című könyvemből származik. Nemcsak recepteket osztok meg benne, hanem személyes történeteket is – utazásokról, találkozásokról és azokról az emlékekről, amik egy-egy fogáshoz kötnek.
👉 Fedezd fel a könyvet ittHa még több olasz recept érdekel – akár klasszikusok, akár különlegesebb fogások –, nézz szét a blog többi bejegyzése között is. És ha szívesen főznél velünk Olaszországban, ne hagyd ki gasztrotúráinkat sem!
A Toszkána szerelmesei című könyvemben pedig nemcsak ehhez hasonló, további olasz recepteket, de személyes történeteket, élményeket, hangulatokat is találsz pontosan úgy, ahogy egy olasz asztal körül mesélik.
Fedezd fel a könyvet itt»
Ha szeretnéd otthonodban is megidézni Olaszország és Toszkána ízeit, akkor a Toszkána szerelmesei receptkönyv segíteni fog neked ebben! Autentikus olasz receptekkel, történetekkel és kulináris inspirációkkal segít, hogy a toszkán életérzést a saját konyhádban is átélhesd. Rendeld meg itt »
Ha érdekel, milyen változatokban készítik még ezt az ételt Olaszország különböző régióiban, érdemes megnézni ezt az összefoglalót a Great Italian Chefs oldalán, ahol a caponata történetéről és különféle értelmezéseiről is olvashatsz.